8. Összefoglaló

                                      Az idealizált "HONVÈDELEM" a Don parton! [Regionalmúzeum Voronyes].                 

                                    De a háború az egyik, igazi szomorú és fájdalmas arca.

Iskolamúzeum Uriv.

Amig a magyar gyalogosoknak alig jutott géppisztoly (talán a karabéllyal kellett volna még a páncélosok elle is harcolni?), addig az orosz

gyalogosoknak az első vonalban mindnek volt "gitárja". Amikkel ráadásul fölényben  voltak  még a német hasonló fegyverekkel is,  a

"primitiv" felépitésük miatt. Nagy  hideg ellenére is mindig müködtek. [Készülő múzeum Gremjacse, szerzö, 2011].

Kilátás a Rudkino-i temetőből a Donra.

Balra a készülő [2011] múzeum, ami a régi képen még iskola volt. Az új iskola sokkal nagyobb, a régitől jobbra, az emlékmü tere hátsó részén.

 HOTEL-DON, a szerző egyhetes tartózkodási helye.                   A Voronyes-i levéltár épülete, sajnos kevés magyar adattal.

ÚTBAN VISSZA KIEV FELETT.

A „HŐS”-i kifelyezéssel  problémáim vannak: a 2. Magyar (Királyi) Hadsereg egy

megszálló/támadó (lásd Tym) hadsereg volt. Mint ismert és gyakran kritizált tény, k.b. 2000 km-re a

hazától. A „Honvéd” kifejezés tulajdonképpen egy rossz vicc!. A régebbi időkből (12-13 század) eredő

szó „Keresztes hadjárat/háború” inkább passzolna [itt ebben a szomrorú esetben nem szándékozom

semmi képpen sem a régi sem az új résztvevőket, sem le sem fel értékelni, vagy összehasonlítani].

De egy szintén közismert kifejezést lehetne még inkább használni: „Országgyarapító” Hadsereg (l. a

legendát Horthy-ról).

Ami ugyan igaz is lenne, hisz Horthy-nak az volt a célja (elleneszemben a Hitler-i filozófiától

„Lebensraum Ost”, hanem lásd Trianon-t)!

[A német szavak is igen sántitanak, ugyanis „Landwehr”,

ami még legközelebb áll a „Honvéd”-hez (Heimatwehr lenne a pontosabb kifejezés) seithetteti a védő

szándékot, habár nem definálja, hogy melyik országról van szó? („Land” = ország/állam/föld). De a

német (95%-a volt a népnek náci!!!) felfogásban valószinű inkább egy elrabolt országra

vonatkozik, amit jobb megvédeni, hogy jól ki lehessen zsákmányolni!). Ugyanúgy a „Wehrmacht”

kifejezés is erősen téves. A keleti frontra (és természetesen minden más front is)„wehr” =

véd-ekező/-és) német szemszögből nézve egy nagy gúny. Mint egy hires (többször kitüntetett német

történész több könyvében és egy cikkében [Götz Aly, Zeit Online, 2003, 05. 08: Hitlers zufriedene

Räuber = Hitler megelégedett rablói] kifejti a keleti front (elsősorban) rablói jellegét!

Tény, hogy e HADJÀRATBAN részt vett a 2. Magyar Hadserg is (Olasz, Román, stb. mellett). A

rengeteg (magyar) könyv, naplók, hadijelentések csak elenyészően térnek ki a „hadizsákmányokra”, tbk.

mert a honvédnek nem is volt nagy lehetősége nagyobb tárgyakat hazaküldeni (a halálmenet alatt

pedig más gondjuk volt), inkább néhány tiszt élt azzal a lehetőséggel. Na meg előttük a németek úgy is

minden mozgató tárgyat elraboltak, (az utánpótlás kirakodása után bekerültek a rablott dolgok a

szerelvényekbe és irány 3. „nagy” Német Birodalom). Vagy mindent tönkre zúztak és felégettek [Lásd

Napoleon-t akinek a szintén rabló bandája mindent tönkre tett és a visszavonulásnál aztán jól

megfagytak, mert kő kövön nem maradt, ahol megszállhattak volna].

Ez a motiváció tehát magyar szempontból ugyan elhanyagolható, de a keleti front jellegén  ez a tény,

nem változtat.

A fenti eseményekhez hozzájárúl a „Wehrmacht” brutalitása és tömeg-gyilkosságai. Ha a 2. hadsereg

nem is volt olyan brutális mint a német, de erősen részt vett pl. a partizán vadászatban [l. a következö

fejezetet]. Vagy elestek a szerencsétlen fiatalok, gyerekek, öregek, vagy át lettek adva a németeknek. Jó

tudván, hogy mi vár rájuk.

[A jobboldali tábla nemcsak egy szégyen, hanem egy cinikus lenézése egy úgy is szegény/szerencsétlen

társaságnak: a nem olvasható szöveg jelentése „visszahozta” vagy „meghozta” szerint értelmezhető.

Apám ezt biztosan nem írta!

Már a fent említettek erősen megrázzák a katasztrófába fulladt akció (Don-Kanyar) hősi jellegét, de

szeretnék még egy, talán a legfontosabb tényre röviden kitérni. A Pesti Lloyd 2010 januar 23.-i

számában, „Heldentod für Hitler”? = Hősi halál Hitler-ért? részletesen és találóan elemezi a dolgot. Én e

cikkel fejezem be a 2011ben kiadott könyvemet, melyben a magyar katasztófát németül vázolom, hogy

végre  Németországban is fogalmuk legyen az embereknek és sejtsék, hogy milyen áldozatott hozott

 e szintén szerencsétlen (Magyar) ország/nemzet (más keleti országok mellett) azért, hogy az akkori

éhező társaság Németországban ne vesszen el.

Tény, hogy a polgárokat (apáinkat) halálbüntetése terhe mellett kényszeritették bevonulni, elvonulni,

lövöldözni, megsebesülni, tifuszt kapni, éhenhalni, megfagyni stb. stb. Irom, hogy apám, aki ugyan

hazakerült elfagyott lábakkal, megsebesülve, tifusszal, biztos, hogy nem volt HŐS. Nem is akart

valószinű az lenni.

Hősnek találok egy falúbeli fiatal katonát, akinek kivégzését, mint fül-tanu megéltem

(4-5 éves voltam). Csendőrök lötték agyon a Dabronc-i temetőben, mert szabadsága után (amint késöbb

emlegették), nem tért vissza a Don-i pokolba. Tudta biztos, hogy mi vár rá, de ő legalább látta még

fiatal feleségét és néhány hetes gyermekét, el tudott bucsuzni tőlük. Sok tizezernek ez nem járt. Apám

egysége nem volt egyetlen egyszer sem leváltva, vagy egy-két hét pihenőre kivonni az első vonalból.

Az  ő neve biztos nem szerepel ezen az emléktáblán!

[De én őt nem felejtettem el].

Mi maradt tehát a honvédeknek hátra, mint Hősnek lenni. Szerintem ide is egy más

kifejezés találóbb:

ÀLDOZATOK.

                      Behivó   "Siess Adolfnak Segíteni" .            Eltüntek számontartása, mint  "Elbocsátó" ?  

                                [ismeretlen szerző, Don-kanyar G-portál]

Az oroszok is be lettek brutálisan hajtva a „Nagy Hazafias Háborúba”. Nekik sem volt semmi más

  választásuk. De ők legalább  tényleg HONVÈD-ek voltak.

Másfél évig tanulmányoztam a katasztrófát (ès még mindig kisért a dolg] és állandóan kérdem, hogy

"Hősök" voltak-e a következő

csoportok, vagy egyének is?:

- munkaszolgálatosok?  [róluk alig esik szó, l. később egy másik portálon]

- a „keretek” brutális tagjai?

- tábori csendőrök, akik a visszvonulókat (menekülőket) tucatszámra lekaszabolták?

- tisztek, akik a közlegényt valami kicsinység miatt „kiköttették”, guzsba köttették vagy anyonlövették?

- tisztek, akik elsőnek hagyták el a terepet (tisztelet a kivételnek)?

- magas parancsnokok, miniszterek, államfő, akik tizezreket halálba küldtek?

"Muszosok" , balra valószinü még itthon, jobbra "kint" a fonton. Csak egy katona sapakát kaptak!

Itt kaphattak kivételesen egy-egy köppenyt!

Jany a "Népbiróság" előtt, éppen várhatja a halálbüntetését, pedig ő is csak katona volt.

                                                Jany Nagy Vilmossal a keleti fronton.

                              1                              2                         3                           4                         5

   A felelős személyek (a "Kormányzót" itt nem szeretném megemliteni, mert ő nagy szerencsével

megúszta a felelőségre vonást).

1.    Nagy Vilmos hadügyminiszter,  sok nehézség után természetes halált halt.

2.    Szombathelyi Ferenc a honvédség főparancsnoka, mint háborus bünös ki lett végezve.

3.     Jany Gusztáv, önkéntesen hazajött az exilből és mint háborus bünös ki lett végezve.

4.     Stomm Marcel, a III hadtest főparancsnoka, lábai elfagytak, amputálva lettek, orosz fogság,

        hazatérte után Budapesten   halálra   itélték, de életfogytiglanira váltották. 12 év után komoly

        betegen kiengedték de kitiltották Pestről  ott még  megfelelő orvosi ellátast  sem kaphatott. Busszal

        kezelésre bejárva,  egyszer útközben, 64 éves korában szive felmondta a  szolgálatot.

5.     Oszlányi Kornél a 9. kh főparancsnoka, amerikai fogság  Németországban, majd 67 évesen

        Cleveland-ben, USA halt meg.

            

       További áldozatok [Központi levéltát Voronyes, szerzö 2011].

Ivanovka-i szállások.

Itt mesél Kukujew Fjodorowitsch (83) két megélt töténetet:

A falu lakossága, főképpen asszonyok, gyerekek és néhány öreg ember össze lett terelve ezen a helyen (30 - 40

személy). Több golyószóró fel lett állitva körös körűl. Benzinkaniszták szintén körös körűl. Borzalmas sirás-rivás,

jaj-veszékelés. Persze a szegény népség nem értett egy szót sem a dolgokból. Több perc eltelt, amig megjelent a

parancsnok lóháton, (Oszlányi?). Blabla ide blabla oda, el lettek távolítva a fegyverek meg a benzin és a katonák

hadonásztak, hogy tünjön haza a nép. (Ekkor elcsuklott a tolmácsnő hangja és kijöttek a könnyei!)

A másik igy hangzott: két orosz bombázó megtámadta Ivanovkát. A német légelháritó [magyarnak se hire se hamva?!]

eltalálta az egyiket. A gép füstölve kezdett lezuhanni, a két pilóta kiugrott még időben. Mindenki rohant amerre csak

látott, [persze az nem használ semmit, mert senki nem tudhatja, hogy hova fog bevágódni a gép]. Szerencsére a repülő a

falu végen esett le, ahol nem volt már ház [a kráter még mindig ott látható!]. A német (!) katonák azonnal odarohantak és

elfogták az egyik pilótát (az egy nő volt!). A másik pilóta ott feküdt halva, hasfala felszakitva, belei kifolyva, ők, mint

gyerekek megnézhették az esetet. E szörnyi élményt amit mint 13 éves korában megélt soha nem tudta elfejteni.

Test I

Test II

Test III