5. Doni napok II
1943
Jan. 1-3. Az idő meggyengült, a futóárkok tele lettek vizzel. Csendes napok,
az ellenség néhány ágyu- és aknatvető lövés kivételével – mely a kolhozra hullott - hallgat.
Január elsején (a moszkvai rádió szerint) elérte a III. hdt-et az a titkos hir, hogy Sztálingrádnál
a németek teljesen be vannak keritve és „felszámolásuk” folyamatban van!
Nagy szükség lenne téli ruhára, de nincs egyenlőre esély valamit is kapni.
Kónya Lajos 3.-án irja: `"Estére megint a Donra megyek. Sötét lesz, irgalmatlan sötét. S ha
néhány napig ilyen idö lesz még, elmegy a hó egészen".
Jan. 5. „Este ½ 6-kor az utászok aknákat telepitenek, útküzben a Kolhozunk szélén kis
szánkókon szállitott aknák felrobbantak. Rettenetes detonáció állt be, a kolhozunkban lévő
összes bunker ablakait a légnyomás valósággal kisöpörte. [...] köröskörül
szétszagatott emberi testek [...]. Az aknákat a zsidó munkaszolgálatasok szállitották, a
halottak száma 20 zsidó és egy utász tizedes volt”.
Kónya Lajos 3.-án irja: `"Estére megint a Donra megyek. Sötét lesz, irgalmatlan sötét. S ha néhány napig ilyen idö lesz még, elmegy
a hó egészen".
Jan. 5. „Este ½ 6-kor az utászok aknákat telepitenek, útküzben a Kolhozunk szélén kis
szánkókon szállitott aknák felrobbantak. Rettenetes detonáció állt be, a kolhozunkban lév
összes bunker ablakait a légnyomásvalósággal kisöpörte. [...] köröskörül szétszagatott emberi
testek [...]. Az aknákat a zsidó munkaszolgálatasok szállitották, a halottak száma 20 zsidó és egy
utász tizedes volt”.
Kolhoz, ami közelében lehetett a nagy aknarobbanás is. Jobbra lent a Don.
[szerző, 2011]
 
Egy fiatal orosz katona aknákkal.
Jan. 6. Sipos Béla naplójából: „Szomorú vizkereszt! Emberlábak, feltépett törzsek, kezek hevernek
szanaszét a kolhoz területén. Még kétszáz méter távolságban is láttam csipőből kiszakitott
emberlábat, melyen a ruha alig maradt. Fej nélküli törzset, melynek a nyakán jött ki a bél. Hús és
vér darabokat 300 méteres körzetben lehet látni. Soha nem lehet elfeledni ezt a szomorú esetet”.
Jan. 7. Leváltásra készülnek az északi egységek. Mindenki boldog, hogy végre haza kerülhet. Délen
erős harcok. Az olaszoknál már áttörtek az oroszok.
Dr. Viczián Antal irja e napon:
Jan. 8. Kezdődik az átadás.
Jan. 9. Itt északabbra még „némileg csendes napok, [...] „csak már nagyon vágyunk valamennyien haza
[...]”.
„Boldogan magyarázok és mutogatok meg mindent az új emereknek. [...] Ma párat lőtt a
kolhozba a ruszki aknavető”.
Gremjacse déli része, fent jobbra az iskola, az új képen balra, amiből készül a (hadintézeti) muzeum. Lejebb az orosz - magyar
pénzen felépitett - emlékmű. [A magyar finanszirozás volt az előfeltétele a magyar központi temető létrehozásának].
Szabadságos vonat Sztarij Oszkolból. Kenyér ellátás az első vonal hátteréböl.
A helyzet a hadsereg vezérkari főnökét ilyen megállapításokra késztette: "A zubbonyok 25%-a, a
lábbe1ik 40%-a, a nadrágok 50%-a, a fehérnemű 75%-a elhasználódott... Különösen válságos a
hadsereg fehérnemű helyzet. Az emberek zöme szakadozott, teljesen elhasznált, javíthatatlan
fehérneműt hord, egy része pedig ing nélkül jár, mert e cikkekből a tényleges szükséglet 10%-át sem
kapták meg." A fűtési nehézségeket így jellemzi: "A szalma és fűtőanyaghiány igen nagy [...] az
emberek fűtetlen barakkokban a földön kénytelenek hálni.
[...]Ugyanakkor a malária és bélhurut is járványszerűen fellépett a legénységnél, mely azután
nagymérvű végelgyengüléshez vezetett."
Jan. 12 [Àttörés Urivnál] „Napjaink egyformák [...] haza csak a jó Isten tudja, hogy kik és mikor mehetünk.
[...] Már kilencedik napja, hogy az első vonalban vagyunk, és mégsem váltanak le bennünket”.
Jan. 13. „Este vállakozást hajtottak végre a puskások. Az 54-esnél. [...] Három halottat és egy
géppisztolyt ejtettek".
Jan. 14. Dervalics László irja: „ A mai éjszaka kissé meleg volt. Hajnali négy órakor az orosz az egész vonalon végig
általános támadást hajtott végre.[...] bevallom őszintén, e hosszú frontszolgálati időm alatt most lepett meg először az a
gondolat, hogy netovább úgy is ez lesz az utolsó éjszakánk[...] Erős harc következett [...] A tüzérek gyönyörűen lőttek [...]
Borzasztó hideg volt, 45 fok felé süllyed a hőmérő”.
Jan. 15. Reggel sok gyalogos minden fegyver nélkül visszözönt. Az oroszok már csak 20 km vannak a
6. üteg állásaitól. A lövegek felét előre, felét meg hátra irányitják. Ekkor már kezd kialakulni
az a nézet, hogy itt bekeritésről lesz szó! Már a felderitők is hátra vonulnak.
Krassay Pál (a 9.te parancsnoka): "6 h 30-kor: A 9./2. üteg jelenti, hogy beérkezett
Gremjatcsje-ba 2 löveggel. Ugyancsak vele jött az 5. ütegnek egy lövege. A 9./2. ütegnek egyik
hatosfogatát telitalálat érte. Vonóerö hiányában [...] a löveget fel kellett robbantani. A másik
olyan móden veszett el, hogy a pánik folytán hátraözönlö gyalogság és az ellenség közé került a
tüzelöállás, melyet egy orsosz si-csapat támadott. Löveget hasznavehetetlenné tették [...]".
Jan. 16. De az oroszok hirtelen megálltak ,amit a magyar oldalon senki nem értett meg, mert ellenállást
már nem tudtak volna kifejteni. [Manapság már tudatos, hogy a gyors előrenyomulásuk miatt az
utánpótlásuk nekik is késett].
De a 20. és 6. ho és egy német ezred teljesen felbomlott. Mindent elégettek és felrobbantottak.
[Többek között élelmet és nem kiadott téli ruhákat is, amig a katonák éheztek és fagytak!]
Jan. 17. Az orosz támadás folytatódott. Négy löveg [9./6. üteg] már közvetlen irányzékkal lőtt. A
gyalogság már a tüzérek háta mögött van!
Gremjcsje/Rudkino védelmének a megszervezése.
Jan. 18. Amig északabbra a napok csöndesek, itt erős harcok folynak. 40 fok minusz. Az állások be
lesznek keritve, mindekimenekülő készentlétben van.
Este 8-kor megkezdődött a pánik szerü visszavonulás.
Ment mindenki, amerre látott, ahol oroszt nem sejtettek. Minden vissza maradt, hogy könnyebben
lehessen menekülni.
Kónya Lajos : "Isten veled "csendes" DON! Bocsáss meg, hogy jelzödet idézöjelbe tettem. Én
igazán nem tehetek róla, hogy zajosnak ismertelek meg. De néha csendes is voltál, és ilyenkor
elmerültem szépségedben.
Isten veletek, parti füzesek! Borzalmasak voltatok, sürü bokraitokban a halál leskeklödött ránk.
Titokzatos mélységetekben halottaink alusznak; bocsássátok meg nekik, szeressétek öket!
Isten veled "elöretolt"! Többé nem szurkolok havas futóárkaidban, sötét szorongató éjszakákon
nem számolom a kinos perceket. Itt hagylak, zokszó nélkül. De nem fogom elfelejteni a hullabüzt,
a drótakadály elött megtorpanó sötét árnyakat és a gránátok sipolását".
Vida istván irja: "[...] az egyik ágyut a [...] bunkerböl ki kellett tolni. Ahogy megtettük, máris több
lövést le kellette adni az irányzásból következtetve oda, ahova eddig még gondolni sem mertünk:
délnyugatra, vagyis a hátunk mögé".
Jan. 19. Dr. Viczian Antal: „Az urivi áttörés most már biztos [...] A 20 kho-t szétverték. Kaltróy közölte, hogy tőlünk délre teljesen
zavaros a helyzet”.
A 9./5. ütegnél [Rudkino] még felvette e legénység, közösen az 5. üteggel egy-két dolgát és
délben folytatta utját Ivanovka felé. [A III. hdt minden déli egysége arra felé tartott, amig később
az északiak Dimitrijevká -n és Staro Nikolskojé-n keresztül menekültek. Két napig nem ettek a
katonák és Ivanovkán is csak „egy kis teát” kaptak. Èszakon is most már állandó riadókészültség.
A bakák a nyári ruhában majd meg fagynak. Az idő megenyhült és esik a hó.
Jan. 20.- 25.-ig Csendesebb napok, de a rengeteg embernek nem volt elég szállási lehetősége. Rengeteg a fagyott tagu ember.
Krassay Pál: "A hadosztály törzs szállását 21.-én Dimitrijevkara helyezik át".
Jan. 21. „Nem tudom haza megyünk-e mostanában”.
Krassay Pál: "16 h-kor: Az ezredparancsnokság Dimitrijevkara indul, szürkületkor érkezik. A hadosztályparancsnokság
ugyanide 19 h-kor érkezik be.
Jan. 22. Meleg ruha, és fegyver osztás. „ A helyzet állitólag javult, éppen ezért érthetetlen, mit akarnak velünk. Hogy mi lesz velünk[...].
Tovább kattintással a menüben: 6. Utolsó Don-i napok.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
